Az egyensúlyhiány technikája a családi terápiában

Az egyensúlyhiány egy olyan terápiás technika, amelyet a családi terápiában alkalmaznak a hatalom és a kommunikáció dinamikájának módosítására a családi rendszeren belül. Akkor használják, ha egyensúlyhiányt azonosítanak a családi hierarchiában, ahol egy vagy több tag domináns ellenőrzést gyakorol mások felett.

Az egyensúlyhiány fő célja az, hogy megszakítsák a diszfunkcionális dinamikát fenntartó szerepeket és mintákat, és elősegítsék az egészségesebb és méltányosabb egyensúlyt.

Tartalom

• Hogyan működik az egyensúlyhiány
• Az egyensúlyhiány technika alkalmazása
  • Példa eset
  • Referenciák

Hogyan működik az egyensúlyhiány

Az egyensúlyhiány egy olyan stratégia, amelyet a családi kapcsolatok diszfunkcionális mintáinak megszakítására és a dinamika változásának elősegítésére használnak. Egy családban lehetnek egyensúlyhiány a hatalom, a fordított szerepek vagy olyan helyzetek, amelyekben a tag felelősséget vagy mások feletti túlzott ellenőrzést vállal.

Az egyensúlyhiány célja a tudatosság növelése és a diszfunkcionális dinamika tükröződésének oka. A terapeuta különféle módon beavatkozhat kihívást és megkérdőjelezve azokat a szerepeket és viselkedést, amelyek állandósítják az egyensúlyhiányt.

Például a terapeuta közvetlenül elmehet egy családtaghoz, aki túlzott ellenőrzést vagy gondozót feltételez, és olyan kérdéseket tesz fel, amelyek ráveszik a szerepét. Ez segíthet a tagnak felismerni, hogy olyan felelősségeket vállal, amelyek nem felelnek meg neki, vagy hogy megakadályozza a többi tagot abban, hogy kidolgozza és meghozza maguknak a döntéseket.

Ennek a reflexiónak a generálásával a családi dinamika változásának előmozdítására törekszik. A tagok elkezdhetik felismerni az egyes személyek autonómiájának fontosságát és kiegyensúlyozott részvételét a családban. Ez a hatalom eloszlásában egyensúlyba kerülhet, és a döntéshozatal és a problémamegoldás nagyobb együttműködése.

Az egyensúlyhiány technika alkalmazása

Az egyensúlyhiányt különféle módon alkalmazzák a családi terápiában, az egyes családok sajátos igényeitől és dinamikájától függően. A leggyakoribb technikák némelyike ​​a következők:

1. Változtassa meg a szerkezetet: A terapeuta megváltoztathatja a családtagok fizikai hajlamát a terápiás ülés során, hogy megszakítsa a szokásos interakciókat és elősegíti a kommunikáció új formáit. A fizikai helyek és pozíciók megváltoztatásával új kontextus jön létre, amely lehetővé teszi a családtagok számára, hogy különböző szerepeket és perspektívákat élvezhessenek.
2. Kihívás a hiedelmek és normák: Ebben az esetben a terapeuta megkérdőjelezi a családba beépített hiedelmeket és normákat, amelyek fenntartják az egyensúlyhiányt. Az elvárásokat és az implicit szabályokat feltárják a reflexió és a változás előmozdítása érdekében. Ha megtámadja ezeket a hiedelmeket, az új családi szabványok és értékek létrehozásának lehetősége, amelyek elősegítik a kiegyensúlyozottabb és egészségesebb dinamikát.
3. Feladat hozzárendelése: A terapeuta konkrét feladatokat rendelhet a családtagokhoz a bevált szerepek megtámadására és az interakció új formáinak előmozdítására. Ezek a feladatok magukban foglalhatják a közös felelősségeket, a közös döntéseket vagy az együttműködést és a kölcsönös támogatást elősegítő tevékenységeket. Ezen feladatok révén az összes családtag nagyobb részvételének elősegítése és elősegítése érdekében törekszik.
4. A legsebezhetőbb tagok támogatása: A hatalmi egyensúlyhiány esetén a terapeuta szövetséget alkothat egy hátrányos helyzetben lévő családtaggal. Ezt a szövetséget azzal a céllal hozzák létre, hogy hatalmat és támogatást adjon annak a tagnak, lehetőséget biztosítva neki, hogy kifejezze magát és méltányosabban vegyen részt a családi dinamikában. A szakember ennek a személynek a védelmezőjévé válik, amely segíthet megtámadni és megkérdőjelezni a többi tag diszfunkcionális helyzetét.

Ez a beavatkozás Lehetővé teszi a hátrány tagjának meghallgatását és aktív szerepét A családi döntéshozatalban. A helyzet megerősítésével a terapeuta arra törekszik, hogy kiegyenlítse a családi hierarchiát és elősegíti a rendszer egészségesebb egyensúlyát. Fontos azonban, hogy a terapeuta figyelembe vegye az összes tag érzelmi jólétét, és foglalkozzon minden negatív konfliktussal vagy reakcióval, amely e beavatkozás eredményeként felmerülhet.

Az egyensúlyhiány nem mindig jelenti a családi hierarchiában való állandó változást, hanem arra törekszik, hogy olyan helyet teremtsen, ahol minden tagnak lehetősége van kifejezni és egyenlően részt venni, valamint elkerülni a szerepek befektetését, ha voltak. Mivel a diszfunkcionális szerepek és minták kihívást jelentenek, ösztönzik a nyitottabb kommunikációt, és a családi dinamika pozitív változását elősegítik.

Példa eset

Ana és Luis egy tizenhat éves, Javier nevű és tizenkét éves lánya, Carolina nevű pár. A családi terápiás ülések során megállapítást nyert, hogy Javier apai szerepet vállalt Carolina felé, döntéseket hozva és a szülőknek való megfelelés felelősségét vállalja. Ez szerepekbefektetést generált, és a család legidősebb fiának szülője van.

A terapeuta elismeri ezen fordított szerepek módosításának fontosságát a változás előmozdítása érdekében. Egy ülés során a terapeuta a következőképpen foglalkozik Javierrel: "Javier, mondja el a szüleidnek, hogy milyen terveket készít Carolina -ra a következő tanfolyamra. Szeretne zenét tanórán kívül vagy jobb angolul csinálni? Talán megteheti mindkettőt?".

Ezzel a beavatkozással a terapeuta arra készteti a családot, hogy tükrözze a testvér szerepét a legfiatalabb lánya felé. Ennek során Javierre keresik.

Az ülések előrehaladtával a terapeuta folytathatja a Javierrel való együttműködést annak érdekében, hogy segítsen neki felszabadítani a gondozó szerepét, lehetővé teszi Carolina számára, hogy vállalja saját felelősségét a döntéshozatalban, és nagyobb hatalmat adjon a szülőknek ezekben a kérdésekben.

Ezzel egyidejűleg a terapeuta Ana -val és Luis -nal dolgozik, hogy aktívabb szerepet vállaljon a döntéshozatalban, és biztosítsa Carolina számára az autonómiájuk fejlesztéséhez szükséges teret. Arra is ösztönözhetők, hogy igazolják Carolina ötleteit és véleményeit, elősegítve személyes növekedését és képességét saját döntéseik meghozatalára.

Határok beállítása a családi terápiában

Referenciák

• Satir, V. (2000). Lépésről lépésre terápia. Pásztor.
• Minuchin, S., Halman, H. C., & Vásquez, c. (2010). Szisztémás családi terápia: történelem, elmélet és gyakorlat. Gedisa.
• Colapinto, J., & Sluzki, C. ÉS. (1999). Családi terápiás kézikönyv. Payós.