Daniel Wegner ellenfél folyamatelmélete

A gondolatok nagy hatással lehetnek arra, hogyan érezzük magunkat és viselkedünk. Időnként kellemetlen gondolataink lehetnek, hogy eltűnni akarunk az elménkből, mert ezek generálnak. Valószínűleg azonban minél inkább megpróbáljuk figyelmen kívül hagyni őket, annál több erőt keresnek. Ezt a jelenséget Daniel Wegner írta le az ellenfél folyamatelméletében.

Ez az elmélet fontos a pszichológia és a mentális egészség területén, mert segít jobban megérteni bizonyos pszichopatológiai folyamatok. Az olyan esetekben, mint rögeszmés rendellenességek és szorongás, a nem kívánt gondolatok döntő szerepet játszanak. Ezért a munkájuk megértése hasznos, hogy kezelje őket és javítsa az emberek életminőségét.

Tartalom

• Mi az ellenfél folyamatelmélete?
• Wagner kísérlete
• A tanulmány következtetései
• Mit tehetünk annak elkerülése érdekében, hogy a gondolatokat nem akarjuk?
  • Referenciák

Mi az ellenfél folyamatelmélete?

León Tolstói orosz regényíró volt, aki elnyerte az ellenfél folyamatának kezdeti elképzelését. Egy alkalommal a szerző egy anekdotát jelentett, amely egyszer csatlakozni akart testvére klubjához. A bátyja azonban azt mondta neki, hogy a belépéshez tesztet kellett végeznie: ne gondoljon a fehér medvékre. A teszt akkoriban kudarcot vallott, majd több órán át ült, és megpróbált nem gondolni a fehér medvékre. De minél többet próbált, annál több alkalommal jelent meg a fehér medvék a fejében.

Később Fiódor Dostoevski írta erről az ügyről egy Téli jegyzetek a nyári benyomásokról. Az írás egy részében Dostoevski felkéri az olvasót, hogy ne gondoljon a fehér medvékre, hogy ellenőrizze, hogyan jelennek meg újra és újra az elme alatt.

Daniel Wegner csak a 80 -as években döntött úgy, hogy kísérletet végez, és így született az ellenzéki folyamatelmélet. Wegner célja az volt, hogy ellenőrizze Tolstoy gondolatát, hogy az elnyomott gondolatok erősebben visszatérnek a lelkiismeretünkhöz. Abban az időben Wegner ezt a jelenséget ironikus bimodális kontroll mechanizmusnak nevezte.

Wagner kísérlete

Az esszét a Harvard Egyetemen végezték el, és olyan önkéntesek csoportját toborozták, akik különböző teszteket végeztek. Az első részben a résztvevőknek azt mondták, hogy gondolkodhatnak azon, amit akarnak, kivéve egy fehér medve. Ha egyre gondoltak, akkor meg kellett érniük egy harangot, hogy tudatja a kutatókat. Hamarosan rájöttek, hogy az önkéntesek megérintették a harangot.

Később, a második részben a résztvevőket arra kérték, hogy írják el gondolataikat, mielőtt aludnának. Egy csoportnak azt mondták, hogy meg tudják írni, amit akarnak, kivéve azokat a dolgokat, amelyekkel kedvelték őket. Másrészt a résztvevők többi tagjának azt mondták, hogy mindent meg tudnak írni, amit akartak az adott személyről.

A második szakasz adatainak elemzése után kiderült, hogy azok az emberek, akik elnyomták a szeretett ember gondolatát, álmodoztak. És kétszer annyiszor csináltak, mint azok, akiknek megengedték, hogy írjanak az említett személyről.

A tanulmány következtetései

Az előző esszék lehetővé tette Wagner számára, hogy ellenőrizze az ellenfél folyamatelméletét. A tudós szerint, amikor elnyomunk egy gondolatot, két ellentétes mechanizmus indul az agyunkban.

Először is, ennek egy része felelős a nem kívánt gondolat elnyomásáért, hogy az ne jelenjen meg a tudatban. Ugyanakkor az agyi tevékenység egy másik részét befektetik annak biztosításához, hogy a nem kívánt gondolat rejtett maradjon. Ott jön az ügy "ironikus", mert amikor megpróbáljuk megbizonyosodni arról, hogy a gondolat nem tér vissza, elkerülhetetlenül gondolkodunk rajta.

Ez egy olyan folyamat, amelyet gyakran megfigyeltünk szorongásos rendellenességekkel vagy kényszeres rögeszmés rendellenességgel élő embereknél. A nap folyamán vannak olyan gondolatok, amelyek érzelmi kellemetlenséget okoznak, és a leggyakoribb mechanizmus a velük szemben. Ennek során ezek az ötletek erőteljesebben visszatérnek, és a kellemetlenség még jobban fokozza.

Ennek eredményeként a szorongással küzdő betegek végül kérődzési vagy gondolkodási hurkokba eshetnek. Míg a TOC -kkal rendelkező betegek bizonyos rituálékhoz fordulnak, nyugodt szorongással pillanatnyilag. De egy idő után a gondolatok újra megjelennek, és ezzel együtt a kellemetlenség és a elkerülésének szükségessége.

Mit tehetünk annak elkerülése érdekében, hogy a gondolatokat nem akarjuk?

Az ellenfél folyamatelmélete azt tanítja nekünk, hogy a nem kívánt gondolatok elnyomása nem hatékony mechanizmus. Ha nagyobb ellenőrzést szeretne kapni arról, hogy mit gondol, akkor a következő módszerek közül néhány segíthet:

• Gondolj valami másra. Egy másik felfedezés, amelyet Wegner tett, az, hogy hasznosabb valami másra gondolni, mint egy ötlet elnyomása. Ha valami másra összpontosít, segíthet az átmenetileg megjelenésben.
• Hozzon létre egy "szemét időt". A szemét idő egy olyan technika, amely a tolakodó gondolatok kezelésére szolgál, amely egy adott időtartam odaítéléséből áll. Ahelyett, hogy elnyomnánk őket, kiválasztjuk a nap egy pillanatát, hogy erre gondolhassunk. Például azt mondhatnánk, hogy "ma 15:00 és 15:30 között gondolkodni fogok erre.".
• Fedezze fel a gondolatot. Sok olyan gondolat, amely kellemetlenséget okoz, gyökere van, amely a múltbeli tanulási tapasztalatokhoz kapcsolódik. A pszichoterápia segíthet jobban megérteni ezeket a tanulást, és helyettesítheti őket a problémák kezelésének új módjaival.

Összegezve: az ellenfél folyamatelmélete megmutatja nekünk, hogy a gondolatok elnyomása miként egy kettős szélű fegyver. Ha nem kívánt gondolataink vannak, akkor a legjobb dolog, amit megtehetünk, ahelyett, hogy elmenekülnénk és meghosszabbítanánk a szenvedést.

A megszállottságok általános jellemzői

Referenciák

• Montañés, m. C. (2005). Érzelmi pszichológia: Az érzelmi folyamat. Valencia Egyetem, 3.
• Vargas Ramos, J. C., & Jiménez Rodríguez, D. (2018). Az ellenfél folyamatelmélete mint a függőség magyarázatának modellje. Elektronikus IZTACALA Pszichológiai Magazin, huszonegy(1).
• Wegner, D. M., Schneider, D. J., Carter, S. R -tól., & White, T. L. (1987). A Thoucht -elnyomás paradox hatásai. Journal of Personality and Social Psychology, 53(tizenöt.