A tudomány szerint az agy folyamatosan atrófia

Van -e szokása, hogy gyakran panaszkodjon a különböző dolgokra?? Ha igen, akkor itt az ideje gondolkodni ezen a viselkedésen, mert ez károsíthatja az agyát. A Stanfordi Egyetem új tanulmánya rámutat arra, hogy az agy folyamatosan panaszkodik. Hosszú távon ez a viselkedés ronthatja a mentális egészséget és az intellektuális képességeket.

A vizsgálat megemlíti, hogy az agy a panaszokat veszélyes helyzetként vádolja. Tehát, ha folyamatosan feltárjuk magunkat ezeknek, akkor az érzés meghosszabbodik, ami biológiai mechanizmusok sorozatát indítja. Ebben a cikkben többet megtudhat erről az érdekes tanulmányról.

Tartalom

• Panaszok és az egészséggel való kapcsolatuk
• Stanford tanulmánya
• A 30 perces panaszok káros lehetnek az agyadra
  • Referenciák

Panaszok és az egészséggel való kapcsolatuk

Általánosságban érthető, hogy a panasz az elégedetlenség érzése, amelyet egy helyzet vagy személy megtapasztal. Például, ha egy étterembe megyünk, és a pincérek figyelmen kívül hagynak minket, akkor durva és hideg ételeket hoznak nekünk, akkor biztosan undorodnánk. A bosszúság ebből a szempontból panasznak nevezhetnénk, és az emberek számára gyakori, hogy ezeket a panaszokat másokkal fejezzék ki.

Azt is mondhatnánk, hogy a panaszkodás általános viselkedés az emberi társadalmakban. A panaszok az egyszerű dolgoktól, például a bolti szolgáltatástól kezdve a bonyolultabb kérdésekig, például a társadalmi dinamikáig terjedhetnek. Az életünk egy bizonyos pontján panaszkodtunk valami kicsi vagy nagyra. Valójában az undorítás feltárása egy katarikus cselekedet, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megszabaduljunk az érzelmektől.

Vannak olyan emberek, akiknek szokása van, hogy szinte mindent folyamatosan panaszkodjanak. Amikor beszélgetünk valakivel, ilyen benyomást kelthet nekünk, hogy nem élvezi semmit az életében. Csak azt halljuk, hogy "zavar engem ...", "Nem szeretem ...", "Nagyon utálom, amikor ...". Még nagyon kellemes helyzetben is valószínűleg olyan problémát találnak, amely szerintük az egész élményt tönkreteszi.

Ezt a sort követve a Stanfordi Egyetemen végzett munka elmagyarázza, hogy az agy folyamatosan atrófiája panaszkodik. Valójában nem csak, akik panaszkodnak, romolhatnak, hanem a mások panaszainak is kitéve. Az agyra vonatkozó panaszok következményei nem korlátozódnak a kognitív képességekre, hanem az érzelmi egészségre is.

Stanford tanulmánya

A korábbi következtetéshez való eléréshez a Stanford kutatói egy csapata mágneses rezonancia képeket használt. Célja az volt, hogy ellenőrizze a stresszes tapasztalatok, a stresszhormonok és a hippokampusz méretének csökkentése közötti kapcsolatot.

Emlékezzünk arra, hogy a stressz testünk fiziológiai reakciója, amelyet olyan helyzetekben aktiválnak, amelyeket az agy veszélyesnek vagy fenyegetőnek tekint. Például, ha egy vad és agresszív állat előtt állunk, az agyunk érzékeli a veszélyt, és előkészíti a testet a reagálásra. Ebben az esetben egy sor anyagot szabadítanak fel a testünkben, amelyek segítenek elmenekülni vagy harcolni a fenyegetéssel. Ezen hormonok közül a legismertebb a kortizol, más néven "stresszhormon".

Az ilyen helyzetekben megerősíthető, hogy a stressz természetes és szükséges ahhoz, hogy a test szembesüljön a környezet igényeivel. A probléma akkor fordul elő, amikor ez a stresszválasz bármilyen okból gyakori helyzetbe kerül. Pontosan ez az oka annak, hogy az agy folyamatosan panaszkodik a kutatók szerint.

Ebben az értelemben az agy a panaszokat problémás helyzetnek, és ezért stresszesnek tekinti. Következésképpen a hormonok felszabadulnak, hogy folyamatosan kezeljék a testünk stresszét.

Ezenkívül DR. Travis Bradberry, a Hogyan vezesse újra az agyad a negativitás érdekében Elmagyarázza, hogy a gyakori panaszok újrakonfigurálják az agyat. A szakértő szerint az agy illeszkedik annak érdekében, hogy gyorsabban előre jelezze a jövőbeli panaszokat. Más szavakkal, a panasz a személy "normális" viselkedésévé válik, mert agyuk alkalmazkodik ezekhez.

A 30 perces panaszok káros lehetnek az agyadra

A tanulmány egyik legérdekesebb megállapítása az, hogy bebizonyosodott, hogy nem szükséges egész nap panaszkodni, hogy károsítsák. Valójában mindössze 30 perces a panaszok kitettsége a nap folyamán, hogy befolyásolja az agyunkat.

A tudományos bizonyítékok azonban nemcsak arra utalnak, hogy az agy folyamatos atrófiájának panaszkodása az ellenkezőjének előnyeire is rámutat. Emmons és McCullough nyomozása közzétette a Journal of Personality and Social Psychology elmagyarázza, hogy a hozzáállás hálájának köszönhetően javítja a jólétet. A tanulmány szerint azok, akik hálát fejeznek ki, gyakran pozitívabb érzelmeket tapasztalnak, mint mások.

A fentiektől azt mondhatnánk, hogy nem csak abbahagyja a panaszkodást a kútunk növelése érdekében, hanem pozitív hozzáállást is felépít. Ez nem azt jelenti, hogy a jövőben nem tapasztalhatunk meg semmilyen típusú nem kedvelést vagy kifejezve. Vigyáznunk kell azonban arra, hogy egész életünk körül forog, hogy bonyolulttasson és kommunikáljon panaszokkal bármivel.

Csakúgy, ahogy megtapasztalhatjuk és kifejezhetjük panaszainkat valamivel kapcsolatban, időt kell szánnunk arra is, hogy érezzük és kommunikálunk a hála. Ennek során csökkenteni fogjuk a stressz szintet, és kellemesebb és pozitív érzések és érzelmek vannak. Ez nem csak a kognitív funkciók számára előnyös, ezért az általános érzelmi egészségre vonatkozik.

Végül fontos megemlíteni, hogy a panaszkodása folyamatosan atrófiát okoz az agynak, és megváltoztathatja a mások észlelésének módját. Ha megvan ez a szokás, mások azt gondolhatják, hogy nagyon negatív emberek vagyunk, és elkerüljük, hogy időt töltsünk velünk. Hosszú távon ez magányosság és szomorúság érzéseit generálhatja, amelyek súlyosbítják a helyzetet.

A frusztráció: Mi az, hogy hogyan érinti bennünket és hogyan kell szembenézni vele

Referenciák

• Bradberry, T. (2017). Hogyan vezesse újra az agyad a negativitás érdekében.
• Enmons, R. NAK NEK., & McCullough, m. ÉS. (2003). Az áldások számlálása a terhek ellen: A hála és a szubjektív jólét kísérleti vizsgálata a mindennapi életben. Journal of Personality and Social Psychology, 84(2), 377-389.