A kezelés technikája a terápiában, mi és hogyan használják

A kezelés technikája a terápiában, mi és hogyan használják

A családi terápia, a pszichoterápia egyik formája, amely a családon belüli dinamikára és kapcsolatokra összpontosít, számos technikát foglal magában, amelyek segítenek a családoknak a konfliktusok leküzdésében és működése javításában. Az egyik ilyen technika a The Staging, egy olyan eszköz, amelyet széles körben használnak a családi terápia szerkezeti iskolájában.

A színpad lehetővé teszi a terapeuta számára, hogy megfigyelje, hogyan lépnek kapcsolatba a családtagok egymással, A viselkedésminták és a családon belüli kapcsolatok felépítésének mélyebb megértésének felajánlása.

Tartalom

Váltás
  • Mi az átmeneti technika
  • Hogyan alkalmazzák az átmeneti technikát
    • Példa eset
    • Referenciák

Mi az átmeneti technika

A rendezés azon az elképzelésen alapul, hogy a család "tánc" vagy a terapeuta jelenlétében kölcsönhatásba lép. Ez az interakció nem korlátozódik a beszélgetésre, hanem Ez magában foglalja a családtagok közötti kommunikáció és kapcsolat minden formáját. A cél az, hogy nemcsak a tartalomról, hanem a kapcsolatról is felfedje az információkat. A terapeuta sokat tanulhat azzal, hogy egyszerűen megfigyelheti, hogy a családtagok hogyan kommunikálnak egymással, hogyan reagálnak egymásra, és milyen szerepek és minták vannak az idő múlásával.

A színpadot többféle módon hajtják végre, az egyik az spontán interakciók, Ahol a terapeuta Nézze meg a családtagok közötti természetes interakciót. Ez a megközelítés a családi kapcsolatok elképzelését nyújtja a terapeuta közvetlen befolyása nélkül. A spontán interakciók különösen hasznosak lehetnek a kapcsolatok dinamikájának megértéséhez, mivel ki vállalja a vezető szerepét, aki a gondozó, és ki marad ki.

A színpadon való munkavégzés másik módja az lenne konkrét interakciókat okozva, felkérve a családtagokat, hogy bizonyos módon kölcsönhatásba lépjenek. Ez lehetővé teszi a terapeuta számára, hogy megfigyelje, hogy a családtagok hogyan reagálnak a helyzetekre, a konfliktusokra és az egyes alkalmazásokra. Ezek az interakciók hasznosak lehetnek a családtagok megtapasztalásában és gyakorlásában a kommunikáció és a kapcsolat új formáinak megtapasztalásában és gyakorlásában.

A színpadon is lehet Kérjen alternatív interakciókat, vagyis kérje meg a családtagokat, hogy próbálják ki a szokatlan viselkedést, vagy végezzenek olyan dolgokat, amelyeket általában megtennének. Ez új keretet nyújthat a változás és az alkalmazkodás lehetőségeinek feltárására a családi struktúrán belül.

Ez a technika segít Keressen olyan családi interakciós mintákat, amelyek hozzájárulhatnak a probléma karbantartásához. Például, ha a családtagok automatikusan reagálnak bizonyos viselkedésekre anélkül, hogy rájönnének, hogy ez a válasz miként állapíthatja meg a problémát, a terapeuta rámutathat erre a mintára, és segíthet a családnak megérteni és megváltoztatni azt.

Hogyan alkalmazzák az átmeneti technikát

A színpadi technikát, amint már fejlettünk, többféle módon végezzük. Ezután részletezzük az alkalmazott eljárásokat:

  1. A spontán interakciók megfigyelése: A terapeuta felkéri a családtagokat, hogy természetesen kölcsönhatásba lépjenek. Például megkérhetik őket, hogy végezzenek egy napi tevékenységet, hogyan kell együtt játszani vagy vacsorázni. Ez idő alatt a terapeuta óvatosan megfigyeli, hogyan kapcsolódnak egymáshoz, ki kezdeményezést folytatnak, aki a háttérben marad, hogyan oldódnak meg a konfliktusok stb.
  2. Interakciók provokációja. Például a terapeuta felkérheti egy családtagot, hogy tegyen konkrét kérést egy másik tagnak. Az alkalmazásra adott reakciók feltárhatják a kommunikációs mintákat, az energiatöréseket és a családi szerepeket.
  3. Kérjen alternatív interakciókat: Egyes esetekben a terapeuta kihívhatja a családtagokat, hogy szokatlan vagy szokatlan módon változtassák meg viselkedésüket. Ez magában foglalhatja a kommunikáció új formáinak kipróbálását vagy az interakciót olyan módon, amely eltér a szokásos mintáktól. A színpad ez a része segíthet a családtagoknak a rutinok megszüntetésében és az interakció új módjainak megfontolásában.
  4. Megvilágítsa a spontán interakciókat: Miután a terapeuta elegendő interakciót figyelt meg, mutathat bizonyos mintákra a család számára. Ez gyakran tartalmaz olyan mintákat, amelyek hozzájárulhatnak a családi dinamikához. Azáltal, hogy tudatosítja a családot ezeknek a mintáknak, lehetőséget kínál arra, hogy megváltoztassák viselkedésüket.
  5. Reflexió és megbeszélés: A színpad után a terapeuta megvitatja a családdal, amit megfigyelt. Ez magában foglalhatja annak megvitatását, hogy az egyes viselkedések hogyan járulhatnak hozzá a jelenlegi problémákhoz, és feltárják, hogyan lehet megváltoztatni ezen viselkedések megváltoztatását.

A színpadot, akárcsak minden terápiás technikát, gondosan és tisztelettel kell alkalmazni. A terapeutának mindig figyelmesnek kell lennie arra, hogy a családtagok hogyan érzik magukat a folyamat során, és győződjenek meg arról, hogy biztonságban érzik magukat és tiszteletben tartják őket. Végül a színpad célja az, hogy a családnak új perspektívát biztosítson a saját dinamikájáról, amely lehet az első lépés a családi kapcsolatok pozitív és tartós változásának megteremtése felé.

Példa eset

Tegyük fel példát egy családból, apaból és két gyermekből, 16 éves ANA -ból, Andrés -ből álló családból. A családnak problémái vannak, mert Ana általában igényes, és gyakran monopolizálja mások figyelmét, miközben Andrés figyelmen kívül hagyottnak érzi magát.

A spontán interakciók megfigyelése: A terapeuta megkezdi az ülést, amelyben arra kéri a családot, hogy lépjen kapcsolatba, mint általában otthon. Vegye figyelembe, hogy az Ana gyakran félbeszakít, amikor mások beszélnek, és hogy a szülők hajlamosak azonnal reagálni az igényeikre, és bármi mást hagynak el, amit csinálnak. Úgy tűnik, hogy Andrés vonakodik beszélni és kimaradni.

Interakciók provokációja: A terapeuta úgy dönt, hogy interakciót provokál, és arra kéri Ana -t, hogy kérje meg testvérét, Andréss -t, hogy segítsen neki a cipőjének lekötésében. Vegye figyelembe, hogy Ana egyszerűen dobja Andrés cipőjét anélkül, hogy segítségért kérne. Amikor Andrés megtagadja a cipőjének lekötését, a szülők megrázkódnak Andrés -t, ahelyett, hogy Ana -t az udvariasság hiányáról szólnák.

Kérjen alternatív interakciókat: A terapeuta beavatkozik és javasolja egy alternatív interakciót. Kérd meg Ana -t, ahelyett, hogy Andrés cipőjét dobná, kérjen segítséget kedvesen. Ezenkívül a szülők arra sürgetnek, hogy várjanak be a beavatkozás előtt, lehetővé téve a testvérek számára, hogy maguk is megoldják a problémát.

Megvilágítsa a spontán interakciókat: Ezt az interakciót követően a terapeuta jelzi a szülők tendenciáját, hogy azonnal megfeleljen Ana igényeinek, függetlenül attól, hogy viselkedése megfelelő -e vagy sem. Ezenkívül rámutat arra, hogy ez a dinamika hogyan hagyhatja Andrés -t felügyelet nélkül és kevésbé fontosnak.

Reflexió és megbeszélés: A terapeuta megbeszélést indít arról, hogy mit figyeltek meg az ülés során, és megkérdezik a családot, hogy hogyan érzik magukat ezekkel az interakciókkal kapcsolatban. A beszélgetés során a család elkezdi megérteni, hogy viselkedési mintáik hogyan járulhatnak hozzá a családi dinamikájuk problémáihoz.

Ezen a folyamaton keresztül a család elkezdheti felismerni és megérteni a kapcsolatok mögöttes dinamikáját, amely konfliktusokat okozhat. Az idő múlásával ez a tudás és a megértés segíthet nekik pozitív változások elérésében az egymással való interakcióban.

Mik a dráma és a pszichodráma: tevékenységek és különbségek

Referenciák

  • Camí, a. (2010). Strukturális családi terápia. Barcelona: Escola Itinere, Eduvic Cooperative.
  • Camí, a. ET MINDEN (2019). Társadalmi -oktatási családi terápia. Szerkesztés. Elefteria. Barcelona
  • Minuchin, S. (1974). Családok és családi terápia. Mexikó: Gazdasági Kulturális Alap.
  • Minuchin, S., & Fishman, H. C. (1981). Családi terápiás technikák. Barcelona: Payóss.
  • Nichols, M. P., & Schwartz, R. C. (2006). Családterápia: fogalmak és módszerek. Madrid: Pearson.